Élen járt a HHK katonai felsővezető képzésének létrehozásában (is)
Vezérkari tanfolyam, biztonság – és védelempolitika szak, a NATO és Európai Uniós csatlakozás hadtudományi előkészítése, aktív munka a Magyar Hadtudományi Társaságban – ma ünnepli 80. születésnapját Héjja István ny. ezredes, aki a katonai felsőoktatásban végzett oktatói és vezetői tevékenysége elismeréseképpen, valamint az egyetem, a Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar hírnevének öregbítéséért végzett munkájáért Hadtudományi Emlékplakettet kapott a Kar Napja alkalmából. Az ezredest a jeles évforduló és az elismerés apropóján kérdeztük.
Mi adta meg a kezdő lökést ahhoz, hogy elindulhasson a Felső szintű vezetőképzés, amit egyszerűen csak „vezérkari tanfolyamnak” hívtak akkoriban?
Európában a ’90-es évek elején, a hadművészet elméletét és a hadtudományt alakítók új elgondolások kidolgozásán munkálkodtak, alkalmazkodva a globalizáció fejlődéséhez, a közvetlen katonai szembenállás és a fő térségekben a közvetlen háborús veszély megszűnéséhez, és az ún. belső vezetés modernizációját célozták meg. Az államok, a közigazgatás, a gazdasági, a katonai területek vezetői és a kommunikációt irányítók egy koordinált vezetési rendszerben képzelték el a kialakuló válsághelyzetek menedzselését. Például Franciaországban ennek az elgondolásnak a jegyében 1991-ben elkezdték előkészíteni a vezérkari képzés új rendszerét. A tervezésre és az új rendszerű képzés előkészítésére ott 3-4 évet gondoltak fordítani. Angliában és Németországban hasonlóan gondolták el a folyamatot és a hadműveleti képzésnél a haderőnemi képzéseket is összhaderőnemi rendszerbe kezdték integrálni.
Mi volt a képzés célja?
1992. február 1-től kaptam megbízatást, hogy vezessem a ZMKA (Zrínyi Miklós Katonai Akadémia – a szerk.) Hadászati önálló Tanszékét, amely a ZMKA parancsnoka (rektor) közvetlen alárendeltségében – a VK-val a kidolgozások során kapcsolatot tartva – kiemelkedő szerepet kapott a hazai felsőfokú oktatás reformjában beleértve a katonai vezetőképzés megvalósítását is. Hamburgi, párizsi, és brüsszeli tanulmányutak kifejezetten azt a célt szolgálták, hogy a kor színvonalán álló, nemzetközi összehasonlításban is kompatibilis képzést valósítsunk meg. A felső szintű továbbképzést tehát ezen a színvonalakon kellett megvalósítani, hogy a hazai és a külföldi katonadiplomata jelölteket is itt lehessen képezni a ZMKA bázisán.
Hogyan zajlott a tematika kidolgozása?
Az előkészítés fontos része volt, hogy a Zrínyi Miklós Katonai Akadémián 1991. november 13.-án „A honvédelmi hadművelet elvei és végrehajtásának legfontosabb kérdései” címmel konferenciát rendeztek. A szerzők a készülő átfogó Magyar Köztársaság katonaföldrajzi elemzése és a védelmi potenciál számbavétele kapcsán kialakították a fegyveres erők és testületek lehetséges együttműködésének kereteit. A szerzői közösség elemezte az agresszió lehetséges kialakulásának eseteit és az ezekre adható válaszok változatait. Az agresszió elhárítására alkalmas elméletet dolgoztak ki, azok szerint az értékelések szerint, amelyek beszámoltak a konferenciáról. A nyilvános konferencia és az elkészített tanulmány a vezérkari képzés számára olyan mérvadónak mondható elgondolás volt, amely megfelelt a hadműveleti szintű kidolgozások megalapozásának. Az így kidolgozott tanulmány számolt a haderő fejlesztési koncepciókkal, amely keretében kialakítják a területvédelem rendszerét és felállítják a területvédelmi csapatokat, és strukturális átalakítást hajtanak végre a Magyar Honvédség szervezeteinél.
Ma ez a vezetőképzés „Katonai Felsővezető Szakirányú Továbbképzési Szak” néven fut. Hogyan fejlődött a szak elődje az évek során?
Az 1993 szeptemberében 49 év után újra indult hazai katonai felső-vezetőképző (vezérkari tanfolyam) első évfolyamának magam is hallgatója voltam azzal a céllal, hogy a további évfolyamok vezetője legyek, illetve a tanszékem által kidolgozott jegyzetek, gyakorló feladatok oktatásba történő érvényesítését, módszertani szempontokból is meg lehessen ítélni, illetve a szükséges módosításokat, fejlesztéseket közvetlenül meg lehessen valósítani. Több évig a felsőfokú (vezérkari) képzés vezetője voltam katonai nyugállományba helyezésemig.
Szintén az Ön nevéhez fűződik a biztonság – és védelempolitika szak kidolgozása 1995-96 táján. Hogyan emlékszik vissza erre az időszakra a szak tematikáját és céljait illetően?
Az egyetemmé válás időszakában a katonai nemzetbiztonsági szolgálatokkal más együttműködési eljárást kellett a képzés során érvényesíteni és azt a Felsőoktatási Törvény követelményeinek megfeleltetni. A BsC, az MsC és a PhD képzés megvalósításához szakot alapítottunk, amelyen belül érvényesítettük mindazon követelményeket, amelyek az akkreditációhoz szükségesek voltak, illetve megfelt a katonadiplomaták lehetséges képzési folyamatának is. Így létrehoztuk az egyetem első polgári képzését.
Önt alapító tagjai között tudhatja a Magyar Hadtudományi Társaság is. Ennek kapcsán olvasom, hogy a NATO és EU csatlakozás hadtudományi előkészítésében is volt szerepe. Mit jelentett ez az előkészítő munka?
A Magyar Hadtudományi Társaság (MHTT) megalakulásakor (1990. november 18-án) alapító tagok között szerepeltem és szerepelhettem, mivel a Kiss Károly Hadtudományi Klubnak – mint előd szervezetnek – kiemelkedő szerepe volt a Társaság létrehozásában és ennek a kezdetektől tagja voltam. A klub szellemi műhely jellegével segítette a nemzeti honvédelemnek az ország védelmével összhangban álló megvalósítását. A hadtudomány egyik tudományos műhelyeként fogta össze azokat a kollektívákat, amelyek alkotó módon teremtették meg az új elgondolásokat és rajzolták fel a fejlődés perspektíváit, illetve inspirálták azok megvalósítást. Ezekben a folyamatokban a munkámnak eredményességét úgy ítélték meg, hogy a MHTT „Tanárki Sándor Díjra”, majd „Életmű Díjra” alkalmas vagyok. A további időszakban a NATO majd az EU csatlakozás hadtudományi előkészítése volt a cél, a Kiss Károly Hadtudományi Klubnak feladata maradt e fejlődés szolgálata, de most már a fiatalabb nemzedékek bekapcsolása a tudományos életbe is egyre inkább előtérbe került. A felsőoktatás átalakulásával párhuzamosan vállaltam ennek a munkának a szervezését is.
Hamarosan betölti 80. életévét. Mire a legbüszkébb a hivatását, pályafutását illetően?
Szabó Miklós akadémikus úrral közvetlen alárendeltségben dolgozhattam. Zavartalanul és teljes bizalomban, eredményesen oldottunk meg minden fontos feladatot, hogy kialakuljon ez az Egyetem és működésében megfeleljen ennek a sokoldalú feladatnak, amelyet a jövő elvár egy ilyen jellegű felsőoktatási szervezettől.
Mennyire élő a kapcsolata ma az NKE Hadtudományi és Honvédtisztképző Karával?
A kapcsolatunk átfogó, többoldalú és rendszeres. A MHTT tagjaként a konferenciákon, előadásokon és egyéb rendezvényeken jelen vagyok.
Szerző: Tasi Tibor
Fotó: Szilágyi Dénes
Forrás:
https://hhk.uni-nke.hu/hirek/2022/02/23/elen-jart-a-hhk-katonai-felsovezeto-kepzesenek-letrehozasaban-is
Leave a Reply