„Ejtőernyős bajtársainkért” Alapítvány megemlékezése
Alapítványunk előző elnöke, Fehér Valéria, aki közel egy éve csatlakozott az égi kötelékhez – kezdeményezte évekkel ezelőtt, hogy Halottak napja kapcsán gyűljünk össze és együtt emlékezzünk azokra, akik már nem lehetnek velünk.
Szívügyének tartotta a veterán ejtőernyős találkozók megrendezését és azt is, hogy ugyanakkor az ne szomorkás búsongás legyen, hanem kössük össze a megemlékezést és mécsesgyújtás mellett, egy perces tisztelgéssel – ejtőernyős szokás szerint – poharunkat emeljük minden eltávozott és jelenlévő ejtőernyősre.
Így történt ez idén is amikor az Alapítvány új elnöke Léber Zsuzsa köszöntötte a megjelenteket, majd a kuratórium tagja, Mádi Sándor beszédében úgy említette azokat, akik felett már örökké kék az ég, hogy „…nem tűntek el
nyomtalanul, hálásak vagyunk, hogy életünk részei voltak, nevetésben, nehézségekben, de mindig szeretetben. Juhász Gyula Consolatio (Vigasztalás) c. versét idézte fel:
„Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek
Hiába szállnak árnyak, álmok, évek
Ők itt maradnak bennünk csöndesen még”.
Köszönjük Both Lajos bajtársunk támogatását, mely lehetővé tette a méltó megemlékezést.
A csatolt fotók a budapesti temetőkben nyugvó néhány ejtőernyős sírjánál készültek az elmúlt napokban.
