Ejtőernyős hőseinkre emlékeztünk Kéthelyen
Szövetségünk Magyar Ejtőernyősök Bajtársi Szövetsége (MEBSZ) hagyományaihoz híven május utolsó vasárnapján Hősök Napján az ország több pontján emlékeztünk meg hősi halált halt ejtőernyőseinkről. Kéthelyen a temetőben az 1944 decemberében elesett ejtőernyősök sírjainál emlékezetünk a helyi közöséggel és az önkormányzattal közösen.
Molnár Balázs polgármester Úr beszédében felidézte az akkori eseményeket: 1944 decemberében a zalai olaj mezők felé gyorsan előre törő, túlerőben lévő ellenséges erők feltartoztatására a Szent László hadosztály gerincét képező 1. ejtőernyős ezred I. zászlóalját is a térségbe vezényelték. A környék megtartásáért az ejtőernyősök véres csatát vívtak nagy veszteségeket szenvedve el, a helyi temetőben a harcokban elesett 48 azonosított ejtőernyős katona és három ismeretlen ejtőernyős honvéd alussza örök álmát, nevüket ma kopjafák őrzik.
Beszédében kitért arra is, hogy a mai egy különleges megemlékezés mivel egyszerre két emléktáblát is avatunk a sírok előtt. Az elsőt Szövetségünk kezdeményezésére az önkormányzat a MEBSZ közös összefogásával a BEOSZ anyagi támogatásával állította. A másodikat Horváth Jenő 1977-1979 között Pápán szolgált ejtőernyős katona emelte saját erejéből az elhunyt ejtőernyősök emlékére.
A kéthelyi általános iskola 6. osztályos tanulói közül hat fiatalember szívhez szóló verset szavalt el, majd a kéthelyi asszonykórus katonadalokat köztük az ejtőernyős indulót is elénekelte, ezzel többek szemébe könnyeket csaltak.
Majd Gáll Gábor a MEBSZ Kegyelti Bizottságának elnöke szólt néhány szót az önkormányzattal közösen emelt emléktábla elsődleges céljáról. A temetőbe látogatok, ne csak a kopjafákat lássák, tisztában legyenek vele kik azok a katonák, akik a sírhantok alatt nyugszanak. A tájékoztató emléktáblán, egy kis térképen beszámozva jelöltük minden egyes kopjafa helyét, mellette az alatta nyugvó katona nevét, rendfokozatát és életkorát. Akikről sikerült fotót találnunk az is felkerült a neve mellé, ezzel is megszemélyesítve az elhunytakat.
Majd a köszönet szavai következtek a helyi közösség felé, akik évről-évre ilyen szép számmal összegyűlnek hősök napján közösen emlékezve a községért elesett katonákra. Az emlékezéseken mindig érződik, hogy aki részt vesz rajta azt szívből jövően teszi. Elég csak a gyermekek átéléssel elszavalt verseit hallgatni, nem megfeledkezve az őket felkészítő tanárok munkájáról.
Az asszonykórus énekét hallgatva mindig elérzékenyülünk. A sírokon látszik a gondos kezek munkája a kopjafákra mindig új nemzeti színű szalag kerül, polgármester úr is első szóra nyitott volt az emléktábla elhelyezés ötletére.
Kéthelyen életben tartják a magyar katona hősök emlékét, nem feledve a Hazáért hozott áldozatukat!
A megemlékezés koszorúzással zárult, a MEBSZ koszorúját a budapesti, a szolnoki tagszervezet képviselői együttesen helyezték el. A Marcali Bajtársi Egyesület ismét velünk együtt emlékezett és koszorúzott a temetőben.
Leave a Reply