Végső búcsú Fehér Valériától, az Ejtőernyős Bajtársainkért Alapítvány elnökétől
Az egykori ejtőernyősök és kortársak nevében Both Lajos a gödöllői repülőtér vezetője emlékezett Valikára.
„Nem voltunk felkészülve, hogy ebben a formában legyünk e helyen,
ahol minden évben férjére a szintén ejtőernyős Ottóra emlékezve
összejöttünk, majd Valika szerető, gondoskodó vendéglátásával
mindig jót beszélgettünk.
Te sem gondoltad, hogy az időd ilyen hamar lejár, hiszen közösen
terveztük az újbóli találkozást a számunkra oly kedves Faház
étteremben, ahol mindig Te voltál a háziasszony.
Egyik legkedvesebb és szeretett repülőteredtől, ahol az utolsó
ejtőernyős ugrásodat is végrehajtottad, Gödöllőről elhoztam egy
maréknyi földet, hogy hamvaitokkal együtt legyen, felettetek mindig
ragyogjon a kék ég”.
Molnár Zsolt dandártábornok:
„A Magyar Ejtőernyősök Bajtársi Szövetségének elnökeként, de mindenekelőtt bajtársként állok most itt, hogy elbúcsúzzak Fehér Valériától – attól az asszonytól, aki nem csupán az eget hódította meg, hanem a szívünket és a közösségünket is. A családalapítás után is folytatta a sportot majd, amikor az élet más
feladatokat szabott elé, az ugrást abbahagyta, de a közösségi munkát soha. 1994-től az Ejtőernyős Bajtársainkért Alapítvány munkájának lelke és motorja lett. Több mint tíz év önzetlen szolgálatának elismeréseként 2017-ben az Alapítvány elnökévé választották, és ettől a pillanattól kezdve még nagyobb erővel dolgozott azon, hogy bajtársaink soha ne maradjanak egyedül a nehézségekben”.
Mádi Sándor az alapítványi kurátorok nevében személyes élményein keresztül idézte fel a bajtársakért végzett közös munkát.
A család nevében unokája és lánya köszönt el Valikától.
Az Il silenzio hangjaival zárult a búcsúztató.
Szöveg: dr. Sipos István
Fotók: Répási Mária (Julika); Barabás Pálné Ilike, Kovács Katalin
Leave a Reply