Hőseinket soha nem feledjük
Egy nappal a Sülysápon újratemetett két ismeretlen ejtőernyős honvéd sírjának felavatása után november 18-án hagyományainkhoz híven idén is fejet hajtottunk 1944 novemberében az Attila vonal védelmében elesett katonák sírjainál az isaszegi temetőben.
Megemlékezéseket Szövetségünk (Magyar Ejtőernyősök Bajtársi Szövetsége röviden MEBSZ) elnökének Dr. Boldizsár Gábor ezredes Úr kezdeményezésére 2010-ben hívtuk életre, azóta minden évben elzarándokolunk a meglévő sírokhoz megemlékezni a hősi halált halt katonákról, akik között nagyon sok ejtőernyős is volt. A megemlékezéseket a Történelmi Vitézi Rend Isaszegi Alegységével közösen szervezzük, melynek vitéz Bodrogi Imre v. hadnagy a mozgatórugója. A sírok gondozását évtizedek óta az Együttműködés Isaszegért Egyesület tagjai végzik. Az egyesület kezdeményezésére a MEBSZ támogatásával a temetőben lévő sírok méltatlan állapotban lévő fejfáit 2019-ben a HM Hadisírgondozó hivatal felújította, egységesre cserélte le, az avatásnál személyesen jelen volt Dr. Maruzs Roland alezredes Úr is a hivatal részéről.
A zuhogó eső elől, amely a visszaemlékezések szerint éppen így esett 1944 novemberében is a ravatalozó előterébe húzódtunk be. Rendezvényünket megtisztelte jelenlétével Pongrácz Gabriella az Isaszegi Művelődési Ház és Múzeumi Kiállítóhely igazgatója, Szmolicza József a helytörténeti gyűjtemény vezetője, Patuzzi Annamária akinek édesapja Patuzzi Károly honvéd ejtőernyősként szolgált már 1940-től. Az Együttműködés Isaszegért Egyesület két hölgy tagja is velünk volt ezen az esős napon, akik évek óta gondozzák a hősi sírokat.
A Történelmi Vitézi Rend két ifjú hagyományőrzője korabeli egyenruhában adott díszőrséget. A zuhogó eső, az öreg templom harangjainak kongása, megadta az alap hangúaltot egyben jelezte is a megemlékezés kezdetét, melyet a Himnuszt, majd az ejtőernyős induló közös eléneklésével kezdtünk meg.
Boldizsár ezredes Úr külszolgálata miatt nem tudott személyesen részt venni az eseményen, így Szövetségünk ügyvivő elnöke Dr. Sipos István nyugállományú r. ezredes emlékezett meg a 78 évvel ezelőtti eseményekről. Beszédének elhangzása után az elesett katonáknak emléket állító márványoszlophoz sétáltunk át, melyet 1984-ben a harcok 40. évfordulóján emelt a helyi könyvbarát kör, melynek kezdeményezője Farkas Márton isaszegi lakos volt. Az emlékműállítást, ugyan nem akadályozta meg 1984-ben a rendszer, de nagy erőkkel megfigyelték az avatást provokációtól tartva, de erre nem került sor.
A szomorkásan szemerkélő esőben a márványoszlopnál a koszorúk elhelyezése után, az egyéni sírokat kerestük fel, melyekből az elmúlt évtizedek során csupán tíz hősi sír maradt fent a többi mind eltűnt az áttemetések és a rátemetések következményeként.
Husi Endre hadnagy, Boros János hadapród őrmester, Bodi Géza ejtőernyős őrvezető, Barics Mihály honvéd, Jelasics László honvéd, Karafa Imre honvéd, Kern Ede honvéd, Makka József ejtőernyős honvéd Molnár Sándor ejtőernyős honvéd, Varga Dezső honvéd sírjánál hajtottunk fejet, egy-egy szál virág elhelyezésével róttuk le tiszteletünket.
A román katonák síremlékére is került virág.
Hősök voltak ők mindannyian! Mindenkit hazavártak, a fiatal fiút az édesanyja, a fiatal férfit a kedvese, az apát a felesége és gyermekei. Mindegyiküké egy megtört emberi sors, egy meg nem élt élet. Hétköznapi emberek voltak Ők, akik kötelességtudatból vagy kényszerből, de tették a dolgukat és „megcselekedték” amit megkövetelt a haza!
Hazánk védelmében életüket áldozó magyar katonák emléke Örök, nem feledjük Hőseinket!
„Fiatalok! Soha ne felejtsétek,
És mondjátok el, ha ti lesztek vének!
A Szent László hadosztály, el nem bukott,
Mert meg tudott halni, ha győzni nem tudott!”
Gáll Gábor
Magyar Ejtőernyősök Bajtársi Szövetsége
Kegyeleti Bizottságának elnöke
Leave a Reply