Vincze Béla nyugállományú alezredes az egykori HVK Katonai Felderítő Hivatal főtisztje
életének 82. esztendejében 2022. május 9-én elhunyt.
Búcsúztatására katonai tiszteletadás mellett 2022. július 6-án került sor Budapesten az Újköztemetőben.
Dr. Bánki Imre nyugállományú ezredes az alábbi szavakkal búcsúzott egykori tiszttársától:
Tisztelt Gyászolók!
Drága halottunk, Vincze Béla alezredes Úr 1960 szept.5-én jegyezte el magát a honvédséggel, amikor jelentkezett az ETI rádiófelderítő szakára. ahol 1964 szept, 5-én hadnaggyá avatták.
Alezredes Úr katonai pályafutása három egymástól jól elkülöníthető szakaszra osztható Az első szakasz 1964 szept, 5-től 1972 december 15-ig tartott, Ebben az időben az Magyar Néphadsereg Vezérkar 2. (felderítő) Csoportfőnökség (MNVK 2 CSF.) egyik különleges alakulatánál a 34, önálló felderítő zászlóaljnál (34. Ö. F. Z.) szolgált híradó szakaszparancsnoki beosztásban. Nem csak az új szakmát, a speciális felderítő híradást kellett elsajátítani, hanem az ezzel járó elméleti és gyakorlati tevékenységekre megtanítani a beosztottakat.
Az egyre magasabb beosztásokban (századparancsnok., hadműveleti tiszt, híradófőnök) munkatársaival együtt kidolgozták, és eredményesen megvalósították a speciális híradás elméleti és gyakorlati kérdéseinek technikai megoldását. Mindehhez hozzájárult a Szovjetunióban elvégzett négyhónapos szakmai tanfolyam. Előtte 1971-ben eredményes vizsgát tett orosz nyelvből. A 34. Önálló Felderítő Zászlóaljnál eltöltött idő alatt bizonyította kitartását és bátorságát, amikor a felderítő távírászoknál kötelező ejtőernyős ugrásokat az előírt követelmények szintjén teljesítette, amivel példát mutatott a híradó állománynak,
A második szakasz 1972 december 15-től 1978 szeptember 1-ig tartó időre esett. A 42. felderítő zászlóaljnál rádió felderítő parancsnokhelyettesi beosztásban, valamint a Zrínyi Miklós Katonai Akadémián felderítő hallgatóként megszerzett tudása és tapasztalata feljogosította magasabb beosztások betöltésére.
A harmadik szakasz 1978 szeptemberétől nyugdíjazásáig tartó- az MNVK. 2. CSF. hadműveleti és harcászati szolgálatánál a speciális híradás MN. szintű megszervezésével és irányításával, ill. a Katonai Felderítő Hivatal (KFH) szakiskoláján felelős beosztásokban eltöltött – időszakra értelmezem.
Alezredes Urat munkatársai, kollégái szerették, tisztelték, példaként tekintettek Rá, ahogy én is. Büszkék voltunk arra, hogy együtt szolgálhattunk vele. Megbízhatóságával, kiszámíthatóságával, és becsületességével kitűnt katonatársai közül. Mindig is a precizitás, pontosság, és céltudatosság jellemezte, illetve dominált munkájában, Beosztottjairól minden körülmények között gondoskodott. Példaértékű akaratereje átsegítette a katonaélet nehézségein.
Egyértelmű, világos felfogása volt a világ dolgairól, és ezek mellett végig kitartott. Modern gondolkodás jellemezte, amely felvilágosult katonai és emberi erényekkel párosult. A mélységi felderítés című könyv egyik szerzője.
Szolgálati ideje alatt számos elismerést kapott, kitüntetést tíz alkalommal, köztük a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatát kétszer, 2010-ben az Aranykor elismerést.
Nyugdíjasként aktív tagja volt:
– A felderítők nyugdíjas klubjának
– A Felderítők Társaságának, ahol ebben az évben megkapta „ az Örökös Tiszteletbeli Tag „ címet.
– A Magyar Ejtőernyősök Bajtársi Szövetsége szolnoki szervezetének, valamint
– A 34. Önálló Felderítő Zászlóaljnál 1963-65 között sorkatonai szolgálatot töltő felderítő és híradó katonák baráti társaságának/feleségével, Irénkével rendszeresen részt vett az éves találkozókon/
Tisztelt Alezredes Úr a felderítő katonák és ejtőernyős bajtársak nevében búcsúzom Tőled.
Nyugodj Békében!
Leave a Reply