A katonai ejtőernyős világbajnokságon a magyar csapatnak szurkoltunk
A Magyar Ejtőernyősök Bajtársi Szövetsége Budapesti Tagszervezetének 11 tagja június 23-án és 24-én a magyar határ közelében lévő Güssingben (Németújvár) megrendezésre került katonai ejtőernyős világbajnokságra látogatott ki. A csoportban többen komoly ejtőernyős múlttal (nemzeti válogatottak, magyar bajnokok, VB résztvevők), ezres, sőt tízezret meghaladó ugrásszámmal rendelkezők is voltak.
A szuroklásra a ráhangolást egy közösen elfogyasztott virslis lecsóval kezdtük egy Szombathelyhez közeli településen, ahol a házigazda korábban katonai újságíró, szerkesztő, szakszervezeti vezető, majd belekóstolt a parlamenti képviselői munkába is. Itt most bennünket kóstoltatott a település és környéke nedűivel. Kuriózum volt, hogy egy 1944-ben a falu közelében kényszer leszállt B-17-es bombázó pilótaülését és eredeti dokumentumokat is meg tudtunk nézni egy helyi hagyományápoló jóvoltából. Természtesen nem maradt ki Törőcsik Mari egykori házának megtekintése sem.
Június 23-án rövid mikrobuszozás és egy köszönésből álló „határellenőrzés” után már Ausztriában jártunk és hamarosan megláttuk a dombtetőn álló güssingi várat és az ejtőernyők kupoláit. A célbaugrás helyszíne a Montecuccoli laktanya mögötti gyakorlótéren volt, ahol elvileg a nézőket elkülönítették a versenyzőktől. Először a két magyar bírót pillantottuk meg, és beszélgettünk velük, majd amikor a magyar csapat ugrott, akkor mintegy 20 méterről kiabáltuk a Hajrát és szép volt fiúkat. Természtesen megtaláltuk a módját annak, hogy bejussunk az elzárt részre a magyar csapat sátrához és a versenyzőkkel valamint a csapatvezetőkkel beszélgessünk, és közös fényképeket készítsünk. A hivatalos magyar résztvevőkön kívül volt még magyar: a svájci csapat edzője.
A büfé sátornál a MEBSZ-es matrica felkerült a hűtőszekrényre, amit a csapos nagyfröccsökkel honorált.
Az időjárás kegyes volt, és így a helikopter folyamatosan tudott felszállni a 25 csapat tagjaival, csak éppen annyira álltak le, hogy tankoljanak.
A délután folyamán kultúrprogramot iktattunk be: a város fölé magasodó Batthyány várat és múzeumot tekintettük meg, majd visszatértünk a magyarországi „bázisainkra”.
Június 24-én hasonlóképpen telt a napunk: néztük a csapatok ugrásait, szurkoltunk a magyar fiúknak és búcsú fotókat készítettünk a versenyzőinkkel és bíróinkkal.
Az osztrák szervezők ezen a napon a Bundesheer technikai eszközeit (fegyvereit, járműveit) mutatták be, valamint volt toborzó sátor is.
A versenyen történő eseményeket egy szinte folyamatosan beszélő kommentátor (mi zajlik éppen, kik ugranak, milyen eredményt értek el stb.) tette „fogyaszthatóvá” a szépszámú laikus közönségnek.
Szintén figyelemre méltó volt az ifjúságról való gondoskodás: az óvodás (!) és iskolás csoportokat katonák kalauzolták, és magyarázták el nekik mi történik.
Hosszú évek óta magyar stílusugró versenyző nem volt, és most az egyik tagja a csapatnak a 67 versenyző között a 17. helyet érte el.
A célbaugrás június 25-én befejeződött, a magyar csapat a 8. lett. A 135 férfi versenyzőből a legjobb magyarok – mivel ketten nyolc ugrásból 11 centiméteres eredménnyel – a 17. helyen végeztek.
Az eredményeket az alábbi weboldalon lehet megtekinteni:
Bízunk abban, hogy a 2024. évi katonai ejtőernyős világbajnokság megtekintéséhez már nem kell a magyar határt átlépnünk.
A fotókat Barabás Pálné készítette.
Sipos István
MEBSZ Budapesti tagszervezet elnök
Még egy beszámoló a világbajnokságról szintén Sipos bajtársunk tollából,
amely a BEOSZ oldalán olvasható:
A katonai ejtőernyős világbajnokságon a magyar csapatnak szurkoltunk
Leave a Reply